2013. április 5.

3. Fejezet


zene
Lassan, de hagytam hogy lehajoljon hozzám én pedig kihasználtam a lehetőségeket.. észrevétlenül kiléptem a magassarkú cipőmből, kibújtam a fiú alól és rohanni kezdtem.

- Nem akarlak megint kergeti! Állj meg szépen! - kiabált utánam.

Nem mertem hátranézni de tudtam, hogy nemsokára utolér. A lábaim kezdtek elgyengülni a sok futástól. Nem bírtam tovább.. összecsuklottam.

- Jól vagy? - ért oda hozzám. 
- Ezt most komolyan kérdezted?! - háborodtam fel.  
- Gyere! Segítek. - odanyújtotta a jobb kezét, de nem fogadtam el.  
- Fel tudok állni egyedül is. Nem kell segítened.

Nagyon gyengének éreztem magam, de nagy nehezen feltápászkodtam. Háttal a srácnak álltam, majd szembe fordultam vele.. kezében a cipőmet tartotta. 

- Ezt elkérném.. - elvettem tőle és belebújtam.

Újra háttal álltam neki. Szívem a torkomban dobogott, halálosan le voltam lassulva, a szám ki volt száradva. Nem tudtam magamnak hazudni, de az igazság az, hogy bejön Zayn. A rosszfiús külseje. Fekete kusza haja. A parfümje. Mindene..

Éreztem, hogy egy hatalmas kéz, elég erősen magához fordított egy pillanat alatt. Kezem a mellkasán kötött ki.. nem akartam, hogy még jobban közelebb legyek hozzá. Megrémisztett a tekintete. Ahogy belenéztem a sötétbarna szemeibe, elégedetten elmosolyodott. 

- E-engedj el. - kérleltem szinte suttogva.  
- Miért? 
- Csak.. 

Hatalmas tenyereit a csípőmre rakta. Csípőjét az enyémhez szorította. Tekintetét a számra szegezte majd a szemeimbe nézett. Tudtam, hogy mire készül.. viszont én nem akartam. Megpróbált megcsókolni, de abban a pillanatban lehajtottam a fejem és összeszorítottam az ajkaim.

- Nem szeretnéd? - kérdezte.  
- Nem..  
-  Tudom, hogy szeretnéd. - szeme sarkában összefutottak a nevetőráncok.  
- Hagy tudjam már jobban. - ellöktem magamtól, megfordultam, majd elkezdtem gyors léptekkel előre sétálni. 

- Ne szórakozz velem. Nem hagylak elmenni ilyen könnyen. 

Hirtelen elkapta a csuklómat és magához húzott. Háttal álltam neki. Éreztem, hogy felgyorsult a szívverése. Mellkasa egyenletesen fel-le mozgott a szapora levegővételtől. Elsöpörte a hajamat a nyakamból, majd a fülem alatti érzékeny bőrt megpuszilta párszor.

- Hogy hívnak? - kérdezte. 
- Bella.. - Milyen Bella?  
- B-bella Gomez. - dadogtam.  
- Szép neved van.. én Zayn Malik vagyok.

Nem mondtam semmit. Csak csöndben voltam.. nem akartam mást, csak a többiekkel lenni és bulizni. Nem pedig a semmi közepén állni egy ismeretlen, ijesztő sráccal, akinek isten se tudja milyen tervei vannak velem.

- Tetszel nekem.. olyan vad vagy. Előre látom, hogy nagy kihívás leszel számomra.

Átkarolta a derekamat, szorosan magához húzott. Szinte kirázott a hideg. Lehajtotta a fejét, oldalra tolva az enyémet, majd ajkait a nyakamhoz nyomta. Lehunytam a szemeimet. Szívni kezdte a nyakam. Egy halk nyögés hagyta el a számat, mikor fogai súrolták az érzékeny bőrt. Próbáltam ellene tiltakozni de nem ment, akárhogy is szenvedtem. Amint abbahagyta a durva tevékenységet, gyenge puszikkal hintette be a sajgó helyet. Szembe fordított magával.

- Jó az illatod. - mosolygott kajánul.  
- Kösz. - pirultam el.
- Miért nem nézel a szemembe? Tán baj van?

Hirtelen, rezegni kezdett a táskám alja. Belenyúltam és keresni kezdtem a telefonomat. 

*
- Tessék? - szóltam bele.
- Hol a picsában vagy?! - nevetett Sam.
- Az mindegy. De mindjárt indulok vissza.
- Oké. Siess! Puszi.
*

- Ki volt az? - kérdezte sötét tekintettel.
- A-a barátnőm.

Ahogy elsötétült a telefon képernyője, Zayn hirtelen kikapta a kezemből. Pötyögni kezdett valamit, aztán az ő telefonját is elővette és ott is bepötyögött valamit.

- Köszi a telószámod. - nyújtotta oda a készüléket.
- Ó, hogy..
- Folytasd.
- Semmi. De most már hagysz elmenni?! - háborodtam fel.

- Már megszereztem amit szerettem volna.. szóval elkísérlek a klub bejáratához és utána azt csinálsz amit szeretnél, csak aztán vigyázz magadra.

 - Inkább ne kísérj el.. ha lehet. 


Kacsintott egyet, majd közelebb jött és testét az enyémnek nyomta.

- Miért? - kérdeztem.
- Mit, miért?
- Ezt.. ezt az egészet! Nem értelek.
- Jó csaj vagy. Kellesz.
- És azt nem veszed figyelembe, hogy engem nem érdekelsz?
- Hagyd ezt, mert látom rajtad, hogyha tudnád viszonoznád. Csak valami bajod van.. még nem jöttem rá, hogy mi. De idővel ez is változni fog és az enyém leszel. Ezt garantálom!
- Majd meglátjuk.

Ahogy ezt kimondtam, hátraléptem tőle. Próbálta a szemkontaktust tartani, de nem sok sikerrel járt. Ahogy megfordultam és menetirányt tartottam, köszöntem egy halk sziát.

- Remélem, még találkozunk és adsz egy esélyt! - kiabált utánam.

Ezek szavak hallatán, akaratlanul is elmosolyodtam. Édesnek gondoltam, ahogy kitartott. A buliba már nem mentem vissza, inkább haza indultam..


* Másnap reggel *

Arra keltem fel, hogy anya beront a szobámba.

- Mégis hol voltál az este kislányom?!
- Jó reggelt neked is.
- Hol voltál?! Halálra aggódtam magam.
- Buliban. Számtalan üzenetet írtam neked. Nem vetted fel a telefont, pedig vagy 100x hívtalak. Még éjfél előtt hazajöttem és semmit sem ittam.. úgyhogy..
- Megkérdezted, hogy elhagyhatod a házat?!
- Nem. De jól vagyok. Itthon vagyok. Élek. Na.. lehet kimenni.
- Kisasszony!! Velem te így nem beszélhetsz!
- Menj már ki az isten szerelemére! Ha lenyugodtál, csak akkor gyere vissza!
- Ugyanolyan felelőtlen idióta vagy mint az apád volt! - ezzel ki is ment.

Tele ment a szemem könnyel. Elegem van az anyámból! Mindig apával jött ha valami rosszat csináltam, vagy esetleg olyat, ami neki nem tetszett. Ha valami jót csinálok.. persze, hogy magát dicséri. Unom! Elegem van.


*** 

Vettem egy jó meleg fürdőt. Hajat mostam. Ettem. Takarítottam. Ki akartam üríteni a fejemet, de folyton csak a tegnap estére gondoltam.. pontosan Zaynre. Kezeim közé vettem a mobilomat, csatlakoztattam a fejhallgatómmal majd feltettem. Bekapcsoltam az egyik kedvenc zenémet, ami teljesen depis. Kinyitottam az ablakot és felültem a párkányra. Fejemet nekitámasztottam a falnak. Lehunytam a szemem és gondolkoztam. Teljesen elmélyültem a gondolataimban, amikor megrezzent a telefonom és a telefon kijelzőjén a "Zayn" név villogott..    

6 megjegyzés: