10. Fejezet

* Zayn szemszöge *

- Hol a rohadt életbe van az elsősegély doboz?! - háborodtam föl. Mindegy, hagytam az egészet a fenébe, vissza kell sietnem Bellához, már egy jó ideje eljöttem, legalább 10 perce. Ahogy átfutottam az erdőn és pár méterre voltam a sziklától, nem láttam Bellát.. SEHOL! 

- Bella! Bellaa!- kiáltottam újra és újra.. de hiába. Választ nem kaptam. 

A barátnőm szólítása után erőt vettem magamon, majd odarohantam a sziklához. Körbetekintettem, de sehol nem láttam. Újra szólítottam, majd leguggoltam a pereméhez és lenéztem. Megláttam Bellát. 

- Úr isten Bella!

Sietve lementem hozzá, majd megnéztem a pulzusát és hál' istennek volt. Szólítgattam és puszilgattam, néha megveregettem az arcát, de nem eszmélt, nem reagált semmire sem. Pár másodperc múlva végigkémleltem a testét, láttam, hogy nagy lehetett az esés. Amikor megláttam, hogy hátul szőke haját vér borítja, szemeim könnybe lábadtak és sírni készültek. 
Ahogy felmértem a helyzetet, hívtam a mentőket. 

- Mentő szolgálat, tessék?
- Történt egy baleset a város melletti erdőben. Egy lány lezuhant egy szikláról, a feje vérzik és nem eszmél! Pulzusa az van. Siessenek ahogy csak tudnak! 
- Rendben uram, sietünk a helyszínre. Kérem nyugodjon meg. Körülbelül 5 perc és ott lesz a mentő egység.

Először arra gondoltam, hogy felviszem Bellát, de egy kicsit elgondolkoztam rajta és inkább nem csináltam semmit. Kétségbe esve vártam a segítséget.
Pár perc múlva megérkeztek a mentősök egy hordággyal. Még pár apróságot megcsináltak és felemelték őt rá, majd berakták a mentő autó hátuljába.

- Uram. Ne aggódjon, minden rendben lesz. A hölgyet kivizsgálják majd a kórházban és mindenről tájékoztatják önt és a hozzátartozókat. Mi még maradunk felmérni a helyzetet, hogy mi történt valójában. Ön addig menjen velük, a kórházban majd megmondják a teendőket. 
-  Köszönök mindent. Viszlát! - elköszöntem.

A rövid beszélgetés után, beszálltam a járműbe. Aggódva néztem a szeretett lányt miközben bezárták az ajtókat és nemsokára el is indultunk. Kezeit a kezeim közé vettem, majd homlokomhoz emeltem és suttogni kezdtem, hogy "nem lesz semmi baj". Most éreztem igazán, hogy szeretem Bellát és nem akarom elveszíteni. Azt meg nem köszönném meg magamnak, ha talán valami nagy baja lenne, vagy akár meghalna.. magamat hibáztatnám a dolgokért és én találom magamat felelősnek is. Én voltam az, aki nem vigyázott rá és magára hagyta. Már kezdek abba belefáradni, hogy elvesztem az embereket.. folyamatosan. Olyan érzések kavarognak bennem, hogy legszívesebben meghalnék. 

- Megérkeztünk. - szólt gy mentős, majd felemelték a hordágyat Bellával együtt és letolták a mentő autóról.

Kapkodtam én is a többiek után, majd mondták, hogy üljek le valahová a közelben és várjak.
Bellát épp kivizsgálják, hogy mi baja van. Ebben a pillanatban megérkezett az anyukája és sírva rohant oda hozzám.

- Hol van a lányom? Az én drága kislányom? Ugye jól van? Mi történt?
- Tessék megnyugodni. Még én sem tudom, hogy mi baja van. Nem rég értünk be és most vizsgálják, hogy jól van e, meg hogy mi van vele. 
- Jaj, csak ne legyen semmi baja. Kérlek istenem!
- Semmi baj, nem lesz. - nyugtattam a kétségbeesett anyukát.

Kicsit hosszabb idő után, Bellát sietve vitték ki a szobából, ahol épp kivizsgálták őt. Roxy néni ( Bella anyukája ) aggódva nézett rám, majd megkérdezte, hogy hová viszik. Én sem tudtam, úgyhogy felvontam a szemöldököm és megráztam a fejem. Nem is olyan sokára, egy fiatal hölgy, aki ápolónő lehetett vagy valami orvos, odajött és megszólított minket. 

- Maguk Bella Gomez hozzátartozói igaz? - kérdezte.
- Igen. - válaszoltam.
- Bella eszméletét vesztette. Pár óráig még kómában lehet. Most viszont az orvosok a műtőbe vitték, mert azonnali időben meg kell műteni. Hatalmasat eshetett, valószínűleg a fejére. A koponya megsérült az aggyal együtt, erős agyrázkódást kapott, amit az követhet hogy nem fog emlékezni sok mindenre. Pár ilyen esetünk volt már. A betegeink általában kiesnek évek, vagy jobbik esetben hónapok. Mivel ennek a lánynak súlyos a betegsége, ezért akár évek eshetnek ki. Szóval az első 10-15 évre emlékezhet.. a többire nem. Reméljük a legjobbakat, hogy nem kell újratanulnia járni vagy beszélni. Most megműtik az orvosok és reméljük minden rendben lesz. A fejleményekről majd értesítem önöket.
- Köszönjük szépen.

Bella anyukája elment kávéért én pedig végig azon gondolkoztam, hogy mi lett volna akkor, ha Bella hallgat rám és nem veszi le a cipőjét. Vagy mi lett volna ha később megyünk és tényleg felveszi? Vagy ha inkább eszébe sem jut levenni. Vagy akár ha nem mentem volna el és nem hagytam volna ott egyedül, vagy isten tudja. De most.. az sem biztos, hogy fog rám emlékezni. De ez a legkevesebb. Lényeg, hogy a fontosabb dolgokra emlékezzen, mint például a szülei, családja és a barátai. Én nem vagyok olyan fontos. Tudjon járni és beszélni. Lényeg az hogy minden úgy legyen mint ezelőtt, csak annyi lesz a hiba hogy rám nem fog emlékezni. És semmire ami 2 évvel ezelőtt történt.. vagy akár több. Kezdhetem újra meghódítani és bevetni újra a trükköket. Lehet már nem is lesz olyan mint a balesete előtt. Lehet visszahúzódó lesz és félni fog a vad kalandoktól. Mi lesz ha nem tetszem neki és elküld melegebb éghajlatra? Én ezt nem akarom. Pár hete ismerem de nekem még is ő a mindenem.. ami megmaradt az életemből

Hatalmas gombóccal a torkomban álltam fel és a felém közeledő orvoshoz siettem.
- Hogy van Bella? - kérdeztem köszönés nélkül.
- A műtét sikeres volt. Minden rendben van. A kisasszonyt nemsokára beviszik az egyik szobába. Többet nem tudok önnek mondani, majd az ápoló nő megmondja a teendőket. További szép napot. -ezzel el is sietett.
Pár másodperc után, a sarkon feltűnt az ápolónő.
- Gondolom már beszélt önnel az a férfi aki Bellát műtötte.
- Igen. - válaszoltam izgulva.
- Nos. A műtét sikerült. A hölgyet elvittük a szobájába. Látogatási időre pedig 15 perc van megszabva az állapota miatt. Jól gondoltuk és körülbelül 1-2 év maradt ki az emlékezetéből. Eszméleténél van és tudja a saját nevét, az édesanyja nevét és egyéb alap dolgokat.
- Köszönöm. Ha lehetne, m..most megnézhetem? 
- Persze. Jöjjön utánam.
Az igencsak kistermetű lányt követtem. A 153-as szobához kísért majd benyitott és betessékelt. Ahogy Bellát megláttam, ledermedtem. Tisztában voltam azzal, hogy majd nem emlékszik rám. Úgy álltam ott mint egy idióta. Nem tudtam hogy kezelni a dolgot.. nem tudjam hogy kezdjem el. Nem tudtam, hogy meg fog -e rémülni, vagy nem reagál jól? Félek..

* Bella szemszöge *

Ahogy lassan kinyitottam a szemeimet, érzékeltem, hogy valaki bent van a szobában. Oldalra fordítottam fájó fejemet és a hatalmas alakra néztem. Öltözéke igen vonzó volt; fekete csőnadrágban, fehér V nyakú póló és szexin belőtt séró. Beszélni készültem, de a szám nem hagyott el szavakat, csupán csak halk nyögést és egy hatalmas levegővételt. Így hát intettem neki, hogy jöjjön közelebb.
- Szia. - szólt halkan én pedig elmosolyodtam. - Megismersz? 
- N..nem. - erőltettem meg a hangszálaim.
- Hogy érzed magad? 
- Jól, a..aranyos vagy. - suttogtam erőtlenül.
- Annyira rossz így látni. - a fiú szomorúan lehajtotta a fejét majd újra rám nézett könnyes szemekkel.
- Ki vagy? 
- Zayn. De nem emlékszel rám. A baleseted előtt nagyon szerelmesek voltunk. - nevette el magát. 
- Igen? - mosolyogtam én is.
- Azt hiszem..
- Megértem, hogy miért lettem beléd szerelmes. Tu..tudod elég helyeske vagy.
- Igen ezt már hallottam tőled egy párszor.
- Mesélsz rólunk egy kicsit? - pirultam el.
- Nos. Egy buliban ismerkedtünk meg a nyáron. Az elején nem kedveltél, de utána elég rendesen. Pár hete ismerjük egymást és elég jól elvoltunk. Tegnap nálam aludtál és reggel még mellettem ébredtél fel, és tudtad ki vagyok... de most már nem. Lehet ez neked furcsa, de én szerelmes vagyok beléd, és remélem, hogy nemsokára te is megkedvelsz. Nagyon nehéz volt hozzád közeledni de sikerült. Most mindent kezdhetek előröl.. újra meg kell hogy hódítsalak. De persze ha nem vagy rám kíváncsi akkor nem haragszom meg.
- Hmm.. lefeküdtünk már olyan értelemben?
- Dugtunk már? Sajnos nem.  - szomorodott el.
- Úristen kár. - nevettem el magam és zavaromban lehunytam a szemeim és újra megszólaltam. - Zayn.. én képes vagyok újra beléd szeretni. Viszont lehet nem kell annyit bajlódnod, mert ebből szerintem első látásra volt szerelem.. akármilyen szar is a helyzet. De valamit tenned kellesz azért, hogy elnyerd a bizalmam és a szeretetemet. 
- Minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hidd el, de nem csak rajtam múlik. Viszont remélem, hogy visszaszerezlek.
- Fő a magabiztosság. De amúgy.. a balesetem.. az, hogy történt? 
- Én se tudom. Akkor történt, amikor együtt voltunk a kedvenc helyemen, amit ma először mutattam meg neked.. meg bárkinek is. Csodálatos volt. Csak hogy önfelsége levette a cipőjét.. nem hallgatott rám, és valamibe belelépett. Elmentem az autóért elsősegélydobozért amit amúgy nem találtam és mire visszasiettem, már nem voltál sehol. Úgy találtam rád, hogy nem voltál eszméletednél. Szóval el sem tudom képzelni, hogy hogy csináltad.
- Hát nagy részben az én hibám. De a tiéd is.
- Annyira szép vagy. 
- Te meg nagyon is helyes. - kacsintottam.
- Esetleg kérsz valamit?
- Édes vagy. I..igen kérek. Egy kávét. 
- Tudom hogy mivel szereted. 2 kávéskanálnyi cukorral és kis tejjel. Meglesz.
- Ismersz.. elég jól.
- Jobban ismerlek bárki másnál. De most megyek. Nemsokára visszajövök a kávéddal. - állt fel. 
- Várj! 
- Mond. Mit szeretnél - mosolygott kedvesen.
- Kapok egy puszit? És megölelnél? Jólesne.. 
- Öhm. Persze.
Láttam rajtam hogy kicsit zavarba jött. Lassan odajött hozzám, majd odahajolt és nyomott egy puszit a homlokomra, aztán megölelt. Igazán édes volt.
- Sietek vissza. 
- Rendben. - intettem. 

Igazán furcsa minden. Legfőképpen ez a Zaynes ügy. Nem tudom, hogy higgyek -e neki vagy inkább nem. Kicsit homályos minden.. persze megvan az oka. De ez tényleg különös. Amikor a közelemben volt éreztem valami pozitívat és sokkal jobban vagyok azok után hogy ő itt volt nálam. Nem is tudom. Nagyon helyes és aranyos. Az én ideálom ez a fiú. Nem tudom mi történt az elmúlt néhány évben, mert tényleg nem emlékszek semmire sem. Félek újra bízni és szeretni. Nem tudom, hogy készen állok -e rá. Igaz még nem ismerem, és előre nem ítélkezek. Még így műtét után kicsit kómás vagyok és fáj a fejem, anyát még nem láttam, de már szeretném nagyon, és vele is akarok beszélgetni Zayn-röl. Tanácsot szeretnék kérni a barátaimtól..

9. Fejezet

- Hello szépség! - ismertem meg Jack hangját, majd mindent elejtettem ami a kezeim között volt.
Ahogy megérintett, elkezdtem remegni. Próbáltam legyűrni a félelmet, de 1 könnycsepp futott végig az arcomon, majd követte másik számtalan. Mind két kezemet hátrafogta, majd elkezdett hozzám dörgölőzni és a nyakamat csókolgatni.

- Eressz el! - üvöltöttem.
- Fogd be a szádat!
- Z-zayn ezért szétüti a fejed - suttogtam elfojtó hangon.
- Nem.. nem fogja. Mert erről nem fog tudni semmit sem. Megértetted?
- Segítség! - kiabáltam újra, hátha meghallja valaki.
- Ha nem kussolsz be, azt megemlegeted. - egyik kezével befogta a számat.

Szemeimet összeszorítottam, majd vettem egy nagy levegőt. Mivel csak az egyik kezével fogta hátra végtagjaimat, ezért reméltem, hogy ki tudok szabadulni a fogságából.

- Nyugi kislány. Ne  ficánkolj, mert bajod eshet.

Nem reagáltam a mondanivalójára. Inkább figyelmen kívül hagytam. Kicsit hagytam magam lenyugodni, majd egyszerűen és észre vehetetlenül felhúztam a jobb lábam és ösztönösen megrúgtam a férfiasságát.

- Ribanc! - kiáltott fel fájdalmában.

Ahogy kezeit odakapta ahol a támadás érte, egyszeriben fogtam magam és elrohantam.
Hazáig vezetett az utam.

Ahogy beléptem a lakásba, kellemes illat fogadott.

- Hol jártál? - jött oda aggódóan Zayn.
- Ömm.. Cs-csak futni voltam.
- Több mint fél órát? Meg ilyenkor? És miért nem szóltál?
- Kell a test mozgás és ilyenkor nincs az a nagy meleg. - mosolyodtam el erőltetetten. - na meg persze nem akartalak zavarni ilyen butaságokkal.

Zayn nem mondott semmit, csak szorosan magához ölelt és mélyen beleszippantott a hajamba. 

- Te meg mit csinálsz? - nevettem el magam.
- Szexi az illatod. - jegyezte meg furcsa módon.
Kicsit elhúzódtam tőle úgy, hogy hatalmas barna szemeibe belenézhessek. Elmosolyodtam, majd gyengéden megcsókoltam. Ajkai puhák és igen csak finomak voltak. Zayn egy pillanatra abbahagyta a csókot, közbeszólt:

- Akarlak! Kívánlak! - csak úgy dőlt belőle.
Válaszként megint kezdeményeztem egy csókot, de ez már durvább volt és kevésbé romantikus. Zayn nyelve utat tört a számba. Heves csókunk alatt, éreztem, ahogy megfogja a pólóm szegélyét és óvatosan a póló alá nyúlt. Egy ideig cirógatta a törzsemet, majd az anyag a földre került. Egy egyszerű mozdulattal lerántotta rólam. Én ugyanígy cselekedtem az ő felsőjével is. Kezeimmel óvatosan végigsimítottam izmos felsőtestét. Visszajelzésül, kirázta őt a hideg. Csodáltam egy ideig arcát, majd újra csókolózni kezdtünk. 
- Kanapé vagy az ágyad? - kérdezte.
- Ágy. - mosolyogtam.
- Menjünk fel a szobádba.. - mondta lihegve. Igazából, amikor utoljára ezt mondta, összetört egy lámpát, aminek darabjait még itt-ott olykor megtalálom.  
A helységbe érve leszaggattuk egymásról a maradék ruhát is. Csupán csak a fehérneműink maradtak rajtunk.
A szeretkezés közepette ajtó csapódásra lettem figyelmes.

- Hallottad? - szóltam halkan.
- Basszus.. Kinézek.
Zayn egy szál bokszerben, de óvatosan sétált ki. Pár percig még kint volt aztán bejött.
- Na? - kérdeztem az ágyon ülve.
- Anyukád volt az. Megjegyzem, hogy elég kínos volt.
- De gáz! Mit keres ő itthon..!?
- Ne engem kérdezz. - nevette el magát, aztán mentség képenn kezeit a magasba emelte. 

A kínos eset után, nem tudtuk, hogy anya meddig marad itthon, ezért lefújtuk az akciót, Zayn nagy szomorúságára. Az este hátralévő ideje filmezéssel és közös jakuzzizással ment el. Jókat nevettünk, jól éreztem magam és garantálom hogy Zayn is.

* Zayn szemszöge *

Szemeimet lassan tudtam kinyitni a függöny mögül beszivárgó fény miatt. Ösztönösen a halkan szuszogó lányra néztem. Gyönyörű hosszú szőke haja össze-vissza helyezkedett el párnáján. Gyengéden nyúltam felé, majd átkaroltam őt. Bőre melegétől kirázott a hideg. Lassan vette a levegőt, és a paplan fel-le mozgott.
Pár perc után felültem az ágyba, majd óvatosan adtam neki egy puszit, nehogy felébredjen.
Az erkély felé igyekeztem, hogy elszívjak egy szál cigit, egy pohár kávé mellett. Olyan fél9 lehetett.
A kora reggeli friss, zöld tájat figyelve, eszembe jutott az anyukám és a húgaim. Nagyon hiányoznak. Régen beszéltem már velük és persze nagyon régen láttam őket. Talán már 1 éve. Igazából fogalmam sincs, hogy mi lehet velük, hogy hol lehetnek. Ők nem keresnek engem.. akkor én miért keressem őket?! Elég bajom van így is. Az egyetlen vigasz az életemben Bella. Ő olyan gyönyörű, okos és jó a humora. Egyszerűen mondhatni rá azt, hogy tökéletes személyiség. Imádom minden egyes porcikáját. Igazából szerelem volt első látásra. Nekem most ő a legfontosabb. És, hogy valami melót keressek magamnak. Jelenleg van pénzem, nem arról van szó, mert apa minden hónapban ad készpénzben 100.000 FT-ot. De ez nem mehet sokáig, megmondta ő is.. és szerintem se. 

- Zayn.. - jelent meg egy puha kéz a vállamon.
- Tündérem! Jó reggelt. - adtam neki egy csókot. - hogy aludtál?
- J-jól. - dörzsölgette szemeit.
- Kávét?
- Később. - mosolygott kedvesen, majd beleült az ölembe. - Te cigizel?!
- Igen. 
- N-nem tudtam. - tátotta el a száját és ahogy láttam, nem túlzottan örült neki.
- Szívem? Nincs kedved eljönni velem sétálni?
- De! Mehetünk is! Csak átöltözök. - ugrott fel az ölemből és már is indult készülődni.

* Bella szemszöge *

Az igazat megszólva én nem tudtam, hogy Zayn bagózik.. nem nagyon örülök neki. Mindegy, végül is az ő élete, az ő döntései. Ő tudja. Én meg nem szólok bele.
Izgatottan, vetkőztem le és álltam a meleg zuhany alá. Mivel este a "futás" után nem volt időm fürödni ezért ma reggel tettem meg. Ahogy az utak porát mostam le magamról, a telefonom megszólalt. Sajnos nem értem el, mert különben elestem volna és amúgy is vizes volt mindenem. 
Ahogy kiszálltam a kádból, a törölközőért nyúltam és testemről leitattam a huncut víz cseppeket. Becsavartam magam a puha anyagba, majd nedves hajamat felkötöttem és kiléptem az ajtón. Láttam, hogy Zayn még mindig a fél órával ezelőtti pózban ült ; cigi a bal mutató és középső ujjai között, jobb kezében pedig a kávé. Valamin nagyon gondolkozhatott. 

- Zayn!
- Tessék? - nézet rám.
- Csak annyit szerettem volna mondani, hogy szeretlek.

Arcvonásai megenyhültek, a szája majdhogy csak a füléig ért. Két kezével átkarolta a csípőmet, szorosan magához húzott, és mélyen a szemembe nézett. Én mosolyogtam ő pedig csak bámult és szemeit az arcomon pihentette. Körülbelül 3 percig áltattunk így.
- Megcsókolsz végre, vagy még így nézel? - tettem fel a kérdést. 
Szórakozottságában elnevette magát, majd hosszasan megcsókolt. Még percekig folyt az ölelkezés.

- Figyelj bébi. Megyek én is készülni. Ha te elkészültél, akkor csak várj lent a konyhába.
- Rendben. Siess! - csókoltam meg.

**

- Zayn kész vagy?! - kiabáltam lentről.
- Jövök!

Annak ellenére, hogy 10 perccel ezelőtt mondta azt, hogy jövök, még mindig nem jött.

- Bocs bébi. Itt vagyok.
- Basszus te többet készülsz mint én. Ez már beteges. - nevettem el magam.
- Ne izélj. Inkább menj!
- Zayn.. te az izé szóval nagyon könnyen meg tudsz magyarázni mindent! Mindig mindent..
- Édesem. Jegyezed meg, hogy az izé szó olyan mint a raffaello.
- Miért is? 
- Többet mond minden szónál. Muhahahahaa!
- Hogy te mekkora humor harold vagy.

Ahogy beültünk az autóba, Zayn azt a hatalmas vigyorgását megmutatta nekem.

- Miaz? -kérdeztem.

Nem válaszolt, csak elmosolyodott. Ahogy útnak indultunk észak felé, azon járt az eszem, hogy vajon hová megyünk, mert Zayn nem mondott semmit és ez egy kicsit zavaró.

- Kedves sofőr. Még is hová megyünk?
- Titok. - nézett rám.
- Hát oké. De inkább az utat figyeld! 

A gyönyörűséges barátom tekintete újra az útra szegeződött.
Egy fél óra múlva beértünk egy erdőbe.
zene 
Kézen fogva sétáltunk előre, majd elkanyarodtunk jobbra. Zayn azt parancsolta, hogy hunyjam le a szemeimet.. így is tettem. Pár méter után, lesegített engem egy sziklán, majd megálltunk egy helyen ahol puha volt a talaj. A szemeim még mindig csukva voltak.. Az erős férfi óvatosan átkarolt, majd puha ajkai gyengéden érintették a fülemet:

- Nyisd ki! - utasított.

Lassan nyitottam ki a két kíváncsi szem párt. Ahogy megláttam a csodaszép és lélegzet elállító tájat, a szám is tátva maradt. Egy réten álltunk amit körbe vett az erdő, csodálatos szín pompa volt, ilyet még tényleg csak a mesében láttam. Mindenféle madár össze-vissza csiripelt és repkedtek a levegőben. Zayn óvatosan odébb tette a hajam és megpuszilta a nyakamat, majd velem szembe állt. Homlokaink összeértek és mélyen a szemembe nézett, majd így szolt:

- Édesem.. mindig gondolj arra, hogy álmodni annyi mint jelen lenni valahol, ami nincs.
- Szeretlek. - megcsókoltam.

Szemeim könnyel lettek tele, majd megcsókoltam. Éreztem, hogy szeret és csak úgy vibrált köztünk a levegő. 
Hanyatt feküdtünk a zöld fűben. Zayn felkönyökölt mellém.

- Én annyira örülök neked szívem. Tudod.. néha találkozunk olyan emberekkel az életben, akik, ha csak egy kis időre is, de elfeledtetik velünk, hogy mennyire elcseszettek vagyunk.. és ezt neked nagyon köszönöm, mert neked sikerül velem elfedtetni! Te elfelejteted velem a rosszat és melletted csak a pozitív dolgokat látom. Napok óta nem tudok másra gondolni csak rád. Te vagy az új élet.. egy új kezdet a kis világomban! Nagyon hálás vagyok istennek azért, hogy mi találkoztunk és hogy itt tartunk.
- Zayn.. én.. nagyon szeretlek és azt szeretném, hogy ez a pillanat örökre megmaradjon. Legyél a szuperhősöm és állítsuk meg az időt! Most úgy érzem minden tökéletes. Nem kívánok semmit, csak azt, hogy sírig együtt legyünk és szeressük egymást. Veled szeretnék élni, tőled akarok gyerekek és amit csak lehet!
- Tényleg ezt gondolod? - mosolygott.
- Hát.. én most egy filmből idéztem. Igazából még nem szeretnék előre tervezni semmit sem, de nagyon jó lenne melletted letölteni az életem. Melletted mindig szeretve érzem magam és persze biztonságban.

A romantikus kis csevej után újra csókolóztunk egy ideig. 

- Bella. Lassan mennünk kellene mert időpontra megyünk kajálni.
- Ó, rendben. Akkor induljunk. 

Úgy döntöttem, hogy csupasz lábbal megyek tovább, ezért levettem a szandálom.

- Bele ne lépj nekem valamibe! - komolyodott el Zayn.

Mit  sem törődve azzal amit mondott huncutul elkezdtem előre futni és meglehet, hogy egy kicsit hangosan felnevettem.

- Szívem, ha felértünk akkor inkább ölbe veszlek, ha akarod, mert már fent nincs fű.. és hát azért féltelek, nehogy bajod essen. Inkább a biztonság kedvéért vedd vissza!
-  Lazíts már egy kicsit! - mosolyodtam el, majd egy puszit adtam arcára.

Mint egy ló, úgy lépdeltem a puha fűben. Amikor a nagy sziklához értünk, Zayn aggódóan nézett rám és újra felparancsolta rám a lábbelit.. persze ismét sikertelenül. Kezét nyújtotta, de nem fogadtam el a segítségét, úgy éreztem egyedül is menni fog, hisz nem vagyok már 5 éves. 

Nagy szerencsémre beleléptem valamibe, amikor a szikla tetején voltunk és pont a szandált akartam felvenni.

- Ááááú.. picsába. - szisszentem fel és láttam, hogy vérzik a talpam.
- Életem én megmondtam! De te nem hallgattál rám. Jól vagy azért?
- Aj bocsi, de csinálj valamit mert nagyon fáj, és elég ronda is.
- Várj! 2 percre van innen az autó és van a csomagtartóban kötszer meg fertőtlenítő. Itt várj meg és ne menj sehova!
- Jó de siess kérlek! 

Egy jó 5 perc telt el és Zayn még mindig nem jött vissza. Én nem az a fajta ember vagyok aki tud várni..nem egészen! Szóval elindulok az autóig, vagy hátha találkozok vele fél úton.
Óvatosan próbáltam felállni, de túl gyenge volt a jobb lábam, ezért kicsit elvesztettem az egyensúlyomat és visszahuppantam a kemény kőre.
- Francba! - szitkozódtam.
 A lábbelit sajnos elejtettem és a szikra élére esett, majdnem lezuhant. Hirtelen odanyúltam érte, de leesett. Ahogy a felsőtestemmel és a végtagjaimmal próbáltam lecsimpaszkodni érte, hirtelen megcsúsztam és az utolsó dolog amire emlékszem, az az, hogy minden elsötétült..

* Zayn szemszöge *

- Hol a rohadt életbe van az elsősegély doboz?! - háborodtam föl.
Mindegy, hagytam az egészet a fenébe, vissza kell sietnem Bellához, már egy jó ideje eljöttem, legalább 10 perce.
Ahogy átfutottam az erdőn és pár méterre voltam a sziklától, nem láttam Bellát.. SEHOL!
- Bella!!

8. Fejezet

Összeszedetten sétáltam ki a mosdóból. Körbepillantottam, de Zaynt nem láttam sehol sem. Ahogy újra a sötét folyosóra értem, éreztem a félelmet, és furcsa érzések kavarogtak bennem. Valaki a nevemet kiabálta..

- Bella! - szólt mögülem az alig hallható hang. 
Bátorságomat összeszedve fordultam hátra és láttam, hogy Zayn az.
- Hóvá lettél szépségem?
- Mi van? - kérdően néztem rá.
- Elszaladtál és nem jöttél vissza.
- Figyelj. Tudom, hogy nem fogod fel amit most fogok neked mondani.
- Felfogom. - nevetett ki.
- Esküszöm hülye vagy.. ilyen állapotban látni nem a legjobb. Nem tudod magad visszatartani. Undorító vagy!
- Jól van bébi. Teljesen jól vagyok. - bukdácsolt előttem.
- Aha. Persze. Büdös vagy! Esel össze! Erőszakoskodsz!
- Nem igaz. Jól vagyok. - szorított meg.
- Eressz el!
- Lazíts már cica.. - csókolt meg. Ahogy ajkaink egymáséhoz értek, az undortól ellöktem magamtól, némi szerencsével. Az egyik őrt láttam felénk közeledni. - Uram! - kiabált. Zayn hátrafordult, majd köpött egyet. A számomra ismeretlen segítség, fogta Zaynt, majd elindultak.. követtem őket. Az igen kemény, kitartó biztonsági őr kirakta, mint macskát szarni. Kicsit közelebb merészkedtem az alakhoz. - K-köszönöm. - érintettem meg a vállát.
- Semmiség. Ez a dolgom. - mosolyodott el.
- Ühüm.
- Ismered?
- Mármint kit?
- Hát.. ezt a srácot
- Jaaa.. igen. A "pasim". Csak kicsit többet ivott a kelleténél.
- Előfordul. Legtöbb esetben mindig ez van. Végül is többet nem bánthat. Főleg addig, ameddig a közelemben vagy.
- Aranyos vagy! - pirultam el. - amúgy hogy hívnak?
- Jack. Téged?
- Bella.
- Szép neved van. - átkarolt, majd vissza besétáltunk a buliba.

Egész este iszogattunk. Beszélgettünk. Táncoltunk. Nagyon jól éreztem magam Jackkel.
Zaynnel nem tudom mi van, de remélem, hogy este nem fog keresni. Se holnap, se pár napig. Nagyon megsértődtem és elég rosszul esett. Azt is hallottam az este folyamán, hogy lekapott valami elég bombázó csajt. Egyszóval, megcsalt.. és egy bunkó. Sok ember szerint egy csók nem számít megcsalásnak. De nálam igen! Tényleg jobb ha nem keres. Ha mégis keresne, nem reagálok.

* Másnap reggel * 

- Bell! - anya zavart fel.
- Hmm..
- Keres valaki. Gyere le! Siess!
- Jó. de ki az? - mire kimondtam ezeket a szavakat addig anya kiment. - Mindegy..
Kimásztam fél kómásan az ágyból, majd belecsúsztattam lábaimat a puha papucsomba. Felkaptam a köntösömet és elindultam lefelé. Miközben azon gondolkoztam, hogy ki lehet az ilyen korán, zavartan túrtam a hajamba, és próbáltam kicsit rendezettebbé tenni magam.
Ahogy leértem a lépcsőn, tekintetem az ajtó előtti fiúra szegeződött.
- Bella.. - szólalt meg.
- Mit keresel itt?! - borultam ki.
- Hoztam csokit, meg virágot. - mosolygott.
- Jaj Zayn.. ez kicsit átlátszó. Nem gondolod, hogy ezzel elkéstél?
- Hogy érted? - kerekedett el.
- Szóval nem emlékszel semmire? - nevettem fel kelletlenül.
- Nem nagyon...
- Majdnem megerőszakoltál. Állítólag más csajjal szeretkeztél.. gyakorlatilag meg kirakott téged egy őr.
- Huhh.. valami rémlik..
- Igen?! Csak ennyi?! - kiabáltam.
- Nyuszi. Nyugi. - jött közelebb.
- Maradj ott! Ne érj hozzám.. a cuccot amit hoztál add oda annak a másik csajnak!!
- De nincs semmiféle másik csaj! Értsd meg!
- Nem érdekel.. már nem.. hagyj békén. Ne keress többet!
Nem akartam többet látni. Fájt. Lehet, hogy túl komolyan vettem ezt a bulit, de a sebeim még megvannak, amik emlékeztetnek minden egyes pillanatra. Hátat fordítottam neki, majd sírva távoztam..
- Bella.. kérlek állj meg! - elkapta a karomat, most viszont sokkal gyengébb volt, mint tegnap este.
- Mi van?! Mit akarsz még?!!
- Az az igazság, hogy szeretlek. - mondta ki kerek perec. 
- H-hogy mi?
- Jól hallottad..
- Jó. De ez akkor sem változtat a dolgon. Ami megtörtént, az megtörtént. Nem lehet visszaforgatni az időt, és mindent másképp csinálni.
- Ha lehetne én ezt tenném. És nem bulizni hívnálak, hanem egy romantikus éjszakát töltenék el veled, és megmutatnám, hogy mennyire szeretlek.
- Hmm.. - mosolyodtam el, ismét. - de ugye azt tudod, hogy nem a szavak számítanak, hanem a tettek? Néhány esetben persze a szavak is.. de vannak kivételek. Tudod.. az az igazság, hogy én is szeretlek. De tegnap megváltozott a véleményem.
- Már nem szeretsz?
- De, nem arról van szó. Inkább hagyjuk.
- Majd a vacsora alatt megbeszéljük. - kacsintott, majd magához húzott.
- Milyen vacsora? - kuncogtam.
- Este. A szokásos idő ponttal 1 órával hamarabb?
- Rendben.
Ajkaink súrolták egymást, majd szorosan egymáshoz tapadtak. Percekig csak csókolóztunk. 

- Zayn.. - törtem meg a romantikus szerű pillanatot.
- Hmm?
- Szerintem kezdjük tiszta lappal.
- Jól van. Szerintem is. 
Újra csókolóztunk, majd gyengéden megpuszilta az arcomat és kilépett az ajtón.

Mivel még csak 11 óra volt, ezért visszaaludtam.. viszont elég nehezen sikerült ezt megtennem, mert folyton járt az agyam. FOLYTON!!
Délután 3-4 óra körül költött anya, hogy megy dolgozni és csak holnap reggel jön haza. Amúgy szinte mindig. 5 óráig olvasgattam és böngésztem a laptopomat, majd fél6 felé elkezdtem öltözködni. Megcsináltam a szokásos dolgokat, persze csak a smink, a haj és a ruhával kapcsolatosan, amivel elkészültem 7-re. Tudom, hogy vacsorázni megyünk, és illetlenség, de én ettem. De az is gáz ha zabálok egy étteremben, mert mondjuk egész nap aludtam és nem ettem semmit.. és az is gáz ha nem eszek semmit, vagy rendelek és ott hagyom. Na mindegy. Mindig éhes vagyok, mindig mindent megeszek és szerintem ez nem akadálya semminek sem.

8 óra körül járhatott az idő és készen álltam az újrakezdésnek. Eldöntöttem magamban, hogy nem megyek bele mocskos dolgokba, nem hagyom magam semmilyen térten. Próbálok nem sokat inni és visszafogni magam. És persze Zaynnel sem szeretném elsietni a dolgokat. Próbálom elfelejteni azt, ami eddig történt és új lappal kezdeni az egész kapcsolatot. Próba szerencse..

 Csöngetett valaki, majd lábaimat szedve siettem az ajtóhoz.
- Megyek!! - szóltam. A bejárathoz érve, a kulcsot a helyére illesztettem, majd kinyitottam azt.
- Hello. - köszöntött kedvesen Jack.
- Ööm. Szia.
- Meglepődtél? - mosolygott.
- Hát ja. Honnan tudod hol lakok?
- Kinyomoztam.
- Ennyire hülye vagy? Legalább hívhattál volna..
- Most miért?
- Zayn bármelyik percben megérkezhet és ha itt meglát a legrosszabbra gondol és szétüt! - kiabáltam.
Jack próbált lenyugtatni sikertelenül. Pár másodperc múlva itt is termett Zayn.
- Szia bébi. - jött oda és megcsókolt. - ez meg ki?! - nézett végig a másik férfin.
- Te még együtt vagy vele ezek után? Azt hittem szakítottatok.. - nevetett Jack.
- Mi van?! - tornyosult felé Zayn.
- Szívem nyugodj meg. - fogtam le őt.
- Nyomorult. - lökte vállon Jack.
Ahogy ez a rövid cselekedett megtörtént, Zayn kiszabadult a gyenge fogságomból majd Jack-nek ment. Próbáltam megállítani de nem ment. Zayn gyomorszájon rúgta ellenfelét, majd meglökte. Jack fájdalmában ordított egyet, majd a hátára esett.
- Zayn hagyd! - kiabáltam rá.
- Menj be Bella! - fordult hozzám.
- Nem megyek be! Hagyd békén, eleget kapott! - könnycseppek gördültek le az arcomon.
Zayn mit sem törődve velem, odament Jack-hez majd mondott neki valamit. 
- Most pedig kotródj innen, és soha többet meg ne lássalak a barátnőm közelében! - hallottam a végét, mert Zayn túlságosan is felemelte a hangját.

A házba beérve Zayn-nek mentem.
- Mi-mire volt ez jó? Miért kellett bántani? - kiabáltam, sírtam a dühtől, és a félelemtől.
- Bella. Nem ismered.
- De igen is ismerem! T-tegnap este beszélgettünk a buliban és elég jól megismertem.
- Annyit mondok, hogy ha jót akarsz magadnak, akkor ne beszélj vele soha többet és ne menj a közelébe!
- Oké. De csak akkor, ha mondasz egy jó okot, hogy miért ne találkozzak vele!
- Jack egy szatír.
- E-ezt csak most találtad ki. Ugye?!
- Nem. Mindenki ismeri. Mindenki tudja, hogy milyen. 
- Mert milyen? - érdeklődtem.
- Van egy baráti körünk és ott van egy lány, Deminek hívják. Jackkel egy rendezvényen ismerkedett meg, majd többször is találkoztak. Elég jóba lettek.. szinte legjobb barátokká váltak. Egyik nap moziba mentek és csak este felé jöttek haza. Demi elmondta a hírt Jacknek, hogy jár valakivel és elég komollyá vált a kapcsolatuk. Persze, hogy ennek csöppet sem örült Jack és elkezdtek Demivel veszekedni. Az a vadállat elkezdte őt simogatni, majd fogdosni. Demi tiltakozott, de utána állítólag megerőszakolta őt. 
- Úristen.. ezt te honnan tudod? Igaz ez? - kerekedtem el.
- Demi mesélte. 
- Figyelj, sajnálom.. nem tudtam.
- Semmi baj bébi. Honnan tudhattad volna? - szavai nyugtatóak voltak. Magához húzott és összefonódtunk. 

A történtek után úgy döntöttünk, hogy nem megyünk sehová sem. Mivel anya ma este nem volt otthon, ezért Zayn nálunk alszik. Még nem tudjuk mivel, de el töltjük az időt.
- Kicsim?! - kiabált Zayn a fürdőből.
- Igen?
- Tudsz jönni egy percre?
- Jövök.
Odasétáltam az ajtó elé és óvatosan benyitottam. Ahogy be akartam lépni a helységbe láttam, hogy Zayn meztelenül áll a zuhanyzóban. Megijedtem és gyorsan becsaptam az ajtót.
- Úristen.. - suttogtam magamban. 
- Minden rendben? - nevetett ki Zayn.
- Öhmm.. nem egészen.
- Miért nem jössz be? Baj van? - hangjában egy kis játékosságot véltem felfedezni.
- Pucér vagy! Biztos, hogy nem megyek be. Mire lenne szükséged? Miért hívtál?
- Csak egy törölköző kéne. Légy szíves. 
Kérésére eleget tettem, kerestem egy rózsaszín virágos törölközőt amit bedobtam. Sikeresen landolt a fürdő kabinban. 
- Köszi cica! - köszönte meg.
Választ nem adtam, csak elmosolyodtam. 

A cikis kis akció után, elmentem átöltözni. Kihámoztam magam az elegáns szerkóból, majd belebújtam egy rövidnadrágba, rá egy Jack Daniel's-es felsőt vettem, és belebújtam a szőrös kis mamutcsízmaféleségbe. 
Bekopogtam Zayn-hez a fürdőszobába, és megkérdeztem mennyi idő múlva lesz kész.
- Még egy bő fél óra. - jött a válasz.
Nagyon jó. Rosszabb mint egy nő. Esküszöm, hogy nekem kevesebb idő ameddig elkészülök.. az alváshoz. De most komolyan, nem értem mire ez a nagy készültség. Pedig még én is szerettem volna fürödni, de így lehetetlen.
Ameddig Zayn elkészül, összekapok egy kis vacsit. Azt terveztem, hogy csinálok spagettit, csak kevés tészta van hozzá. Szóval gyorsan elugrok a boltba.
A biciklimre felpattanva menetirány vettem magam a cél felé. Elindultam. Nem tartottam jó ötletnek Zaynnel közölni, hogy egyedül kószálok az este folyamán. Ezért, csak úgy eljöttem. 5 perc és otthon is vagyok. Nem hiszem, hogy fel fog tűnni neki.
Ahogy kisétáltam a boltból, a közlekedési járművemhez igyekeztem. Kosárba dobtam a spagetti tésztát, majd felpattantam rá. Ahogy haza felé igyekeztem, hirtelen leszakadt a lánc a kerékpárról. 
- Francba! - szitkozódtam. 
Szerintem túl gyorsan hajtottam. Én hülye! Most még 10 perc ameddig hazasétálok. Örülök.. 
Ahogy a sarokra értem, láttam egy sötét alakot. Kapucni volt a fején és tetőtől talpig feketében volt. Úgy éreztem, mintha követne. Bár nem tudtam beösszpontosítani az alakot, hogy ki lehet az, inkább gyorsabbra vettem a tempót. 
Már csak 1 sarokra voltam otthonról. 2 perc után úgy tettem, mint aki telefonál, majd hangosan elkezdem beszélni.
- Igen persze. Sietek és mehetünk apához a rendőrségre. Szegény egész nap bent volt és dolgozott. Hívtam, de mondta, hogy csak este ér rá. Ah oké. Persze. Már is hívom. Puszi.
Tuti hülyének néztem ki, de ha hallotta és elhiszi, hogy apa rendőr, akkor lehet elmegy. Igazából be voltam szarva! Nem tudtam mit csinálni.. Jobb nem jutott az eszembe.
- Szia apa! Mi újság? Hogy telt a napod? Az igen.. az jó. Örülök. Óh, hogy most? Oké. 5 perc és ott vagyok. De várj.. nem akarok gyalogolni. Fáj a lábam rettenetesen. Nem tudsz értem jönni autóval? Rendben köszi. Szeretlek. Puszi. - nevettem egyet és elkezdtem a telefonom kijelzőjét bámulni.
Szerintem én tuti nem vagyok 100-as. Egyszerűen hülye vagyok! Miért kellett nekem elindulni a boltba? És miért csinálok ilyen baromságokat? Meg vagyok őrülve szerintem. 
Úgy 1 perc után hátrafordultam és még mindig követett a sötét, ijesztő alak. Most már teljesen biztos vagyok abban, hogy engem követ. Még kemény 5 percre voltam. 
Ahogy a sarkon befordultam és kicsit oldalra pillantottam, láttam, hogy még mindig a nyomomban van, de már 3 méterre van tőlem. Ahogy elő akartam kotorni a kulcsomat, véletlenül kiesett a telefonom a zsebemből. Megálltam és elég szerencsétlenül hajoltam le érte, mert ugye toltam a biciklit is és közben markoltam, hogy el ne dőljön.
Ahogy felálltam, 2 tenyeret éreztem a derekamon. Ijedtemben és félelmemben felsikítottam. Megszólalni nem tudtam, csak remegtem.
- Hello szépség! - ismertem meg Jack hangját, majd mindent elejtettem ami a kezeim között volt.

7. Fejezet

- Gyere be! - szólaltam meg.
- Víííí! - visítva rohant be Sam.
- Juuuj! Te mit keresel itt? Nem hívtál.. úgy jöttél. - öleltem át.
- Hát, bocsi. Csak kíváncsi voltam, hogy hogy ment a dolog Zaynnel.
- Úr isten. Te ezt honnan tudod?! - meredtem rá.
- Hát gondolom. Úgy volt, hogy együtt átmegyünk Perrihez. De nem jöttél. Szóval gondoltam, hogy vele vagy.. vagy ő van veled. - nevette el magát. - Szóval most már biztosra veszem, hogy együtt voltatok. Mesélj! Mi volt?

Leültem a hiperaktív lánykával, és elmeséltem neki mindent. A lámpás sztoritól az autósig. Nagy figyelemmel hallgatta végig, az egész sztorit. A végén megállapította, hogy neki zavaros ez az egész, és hogy nem ért engem, amiért elküldtem Zaynt. Csak az a gáz, hogy nem merem neki elmondani, hogy beleszerettem..

- És mit érzel most iránta? - tette fel a kérdést, aminek kicsit sem örültem.
- Semmi különlegeset. Jól néz ki, de úgy igazán semmi nem érzek..
- Hazudsz.
- Nem hazudok.
- Bell.. már ismerlek annyira, hogy tudjam, mikor mondasz igazat és mikor nem.
- De tényleg nem..
- Szereted igaz? - halványan elmosolyodott.
- Na jó.. bevallom.. sz-szeretem.. azt hiszem.
- Tudtam én. - vett egy hatalmas, önelégült mosolyt, majd átölelt. 

A traccsparti után, Samet hívta az anyukája, hogy menjen haza ebédelni (?).
Jóval azután, hogy Sam hazament, bekopogott anya, és leküldött kajálni. Fogtam magam, és átöltöztem, majd lesiettem a konyhába.

- Jó reggelt! - szólítottam meg anyát.
- Szép jó reggelt kicsim! Hogy aludtál? - széles mosoly derült fel az arcán.
- Jól. És te?
- Én is jól aludtam... volna, hogyha nem hallgattam volna végig a kis akciótokat a barátoddal.
-  Anya.. ezt most tisztázzuk. Nekem ő nem a barátom. És semmi akció nem történt, csak eltörtünk egy lámpát. Balhéztam, Ő erre megsértődött és elhúzott a francba. Utána szaladtam és kiabáltam egyet-kettőt. Semmi olyan nem történt..
- Igen. Hallottam és láttam. Aranyosak vagytok együtt.
- Anya! - szóltam rá.
- Most miért? Nem? De!

Imádtam anyát, de az ilyen tereken, mint például ez, nagyon gáz volt vele beszélni. Mert azt gondolom, hogy a szerelmi életemet, nem az anyámmal fogom megbeszélni. Ott vannak rá a lányok. Sőt.. még kínos is volt.
Ahogy befejeztük az ebédet, megköszöntem és megdicsértem anya finom spagettiét. Felálltam az asztaltól és feligyekeztem a szobámba. Elmentem fogat mosni, fürödni, hajat mosni. Kicsavartam a hajamból a vizet, utána fogtam egy törölközőt és a fejemre csavartam. Belenéztem a tükörbe, kezembe fogtam az arc radíromat és óvatosan elkezdtem belemasszírozni oda, ahová kellett.
Az apró simítások után kifestettem magam. Egy kis szem kontúr, szempilla spirál, száj fény. Ahogy fel akartam vinni pár csepp nap tejet az érzékenyebb részekre, a telefonom elkezdett rezegni. Nem tudtam megnézni, hogy ki hívott, mert tiszta maszat volta kezem. Hagytam a fenébe.
Pár perc után, ahogy elkészültem, kezeim közé fogtam a készüléket és megnéztem ki hívott. Zayn már egy csomó üzit hagyott. Azt akarta, hogy válaszoljak. Visszaírni nem volt kedvem. Nekem nagyon hiányzott, és már hallani akartam a hangját. Ezért felhívtam.

* pár perc múlva *

- Szia szépség! - köszöntött játékosan.
- Szia.
- Ráérsz este?
- Attól függ. - nevettem el magam.
- Na ez jó lesz.. mitől?
- Hát hová megyünk.. kikkel, mikor..
- Meglepi, csak ketten és este 8-ra mennék érted.
- Hmm.. szerintem nem lesz semmilyen dolgom. Szóval nekem megfelel.
- Örülök. Öltözz fel elegánsan, de mégis laza legyen. Annyit elárulok, hogy szórakozó helyre megyünk. Szóval ilyen szekszis legyen.
- Meglátom.
- Akkor este 8-ra ott leszek. Szia bébi! 

Hanyat vágtam magam az ágyon, majd mély gondolkozásba kezdtem bele. Ahogy Zayn arca bevillant előttem, és néhány szó hallatszott a fejembe, éreztem, a lepkéket a gyomromban.. pedig még csak nincs is a közelben, csupán csak a gondolataimban. Furcsa érzések kavarogtak bennem. Tudtam, hogy a mai estén visszafogott leszek, és nem hagyom magam befolyásolni. Remélem, hogy Zayn is uralkodni fog magán, és semmi ostobaságot nem fog cselekedni, mert annak nem hiszem, hogy jó következményei lennének.

Aludtam 3 óra hosszát. Még maradt kereken 2 órám. Gyorsan felhívtam a csajokat, hogy ne keressenek, mert programom lesz. Gyorsan kibeszéltük a dolgokat, majd elbúcsúztunk. Utána gyorsan bekaptam valami ehetőt. Vetettem egy jó meleg fürdőt. A pár órával ezelőtt feltett sminkemet lemostam és egy buliba illőt tettem fel. Szépen behullámosítottam a hajamat ott, ahol kellett. Ezekkel a tevékenységekkel már elment másfél óra. Már csak az öltözet maradt hátra. Jól meg kellett választanom.. se nem kihívó, de nem túl visszafogott. Találtam is egy borzasztó jó szettet. Nincs nagy egóm, de ezt jól összehoztam, (!) büszke vagyok magamra. 8 óráig maradt kemény 4 percem. Jujúú. Igazából nem volt bulis kedvem, de nem utasíthattam vissza a "jövendőbelimet". Gyorsan lefotóztam magam és posztoltam twitterre/facebookra.
Hosszas gondolkozás után, úgy döntöttem, hogy táskát nem viszek. Meg leszek anélkül is. A telefonomat kikapcsolt állapotban az éjjeli szekrényemre raktam.

* 8 : 12 *

Csöngettek. Gyorsan leszaladtam, gondoltam Zayn az. Ideje volt már.. Leoltottam mindenhol a villanyt ( ahol nem törtük össze ) . Ittam egy pohár vizet, majd megkerestem a bejárati kulcsot. A zárba helyeztem, majd jobbra kétszer elforgattam. Magam felé húztam, majd egy hatalmas, igen csak vonzó férfi állt előttem. Öntudatosan megöleltem és megcsókoltam. 

- Szia szépség. - pillantott végig rajtam. - Áruld már el, hogy miért tartott legalább 5 percig az, hogy kinyisd nekem az ajtót? Mmm?
- Háát.. - mosolyodtam el.
- Jól van. Táskát nem hozol, vagy valamit?
- N-nem.. félek, hogy elveszik, vagy ilyesmi.. 
- Te tudod. Induljunk! - utasította.

Bezártam az ajtót, a kulcsot beraktam a virágágyásba.

- Jézusom! Te mi a jó istent csinálsz? - röhögött Zayn.
- Háát.. izéé. Muszáj! - pirultam el.
- Hát oké.. viszont gyere már! - nevetett még mindig. 

Kicsit lemaradtam, de találkoztunk az autónál. Udvariasan megállt az anyós ülés felüli oldalon, és nyitotta az ajtót. Ahogy beszálltam, szerencsésen beütöttem fejem. Jól ki is röhögtünk engem..

- Nem fájt? - aggódóan felém hajolt és megcsókolt. Láttam, hogy komoly próbál maradni, de elkuncogta magát. 
- De egy szemét vagy! - vádoltam meg.
- Tudom. De azért szeretsz. Nem?
- De! - önelégülten mosolyogtam, majd bekapcsoltam a biztonsági övet.

Pár perc múlva a szórakozó helyre értünk. Zayn ismét kisegített az autóból.

- Köszönöm.
- Természet. - hajolt felém újabb csókért. - Most viszont bemegyünk ide. Szeretném, ha végig mellettem maradnál, mert nem szeretném, ha bajod esne!
- T-tudok magamra vigyázni..
- Ismerem a helyet és itt egy nő, egy védelmező férfi nélkül, nem állja meg a helyét. - ellenkezett.

Megfogta a kezem, ujjaink összekulcsolódtak. Besétáltunk az épület ajtaján. Mint általában véve, minden ilyen helyen.. részegek, pia, jó csajok/pasik, pia, pia és még részeg emberek.

- I-ismersz te itt valakit? - próbáltam túlüvölteni a hangos zenét.
- Nagyjából mindenkit. A piakeverő srác a mostohatesóm. Ingyen van minden.
- Az jó. Nem is mondtad, hogy van tesód.. bocsánat, féltesód.
- Egyetlenem.. ezt ne itt beszéljük meg!
- Okii.

Odatolakodtunk a pulthoz, majd Zayn bemutatott a rokonának. Ittunk egy-két felest és jött 5-10 haverja. Jól éreztük magunkat. Már-már túl jól.

- Cica! - kiabált Zayn.
- Igen? 
- Gyere velem egy kicsit.. megfogta a csuklómat, majd ráncigálni kezdett maga után.

Egy elzárt, sötétebb helyre értünk, de a zene még hangosabb volt.

- Kívánlak! - csókolta meg a nyakam.
- Most?!
- Azonnal! - harapott bele egy kis terültbe.
- Zayn.. nee!

Úgy láttam, már az alkohol hatása alatt volt és nem törődött azzal, hogy én mit is akarok.. Nem nézett a szemembe és tudtam, hogy most csak is saját maga érdekli..
Ahogy a falhoz nyomott és ágyékát nekem tolta, éreztem a férfiasságát. Őszintén szólva én is felizgultam. Kezeim összekulcsoltam a nyaka fölött, majd nyelvemmel utat törtem a szájába. Zayn lökő mozdulatokat alkalmazott rajtam, ennek hatásában felnyögtem. Az ő száját is elhagyta pár férfias nyögés. Hajába beletúrtam, ettől még jobban beindult. De mind addig tetszett a dolog, ameddig nem gyorsult fokozatosan a lökések száma, túl erős volt. Gondolom érezte ahogy gyengülök.. megmarkolta a fenekemet és úgy csinálta.

- Zayn.. Z-zayn - elfojtó hangon ismételgettem a  nevét.. de hiába.
- Hmmm.. - dörmögött egyet, viszont semmi válasz.

Elég erőszakos volt, és erős. Ahogy el akartam magamtól tolni, erősen a falhoz nyomott. Karjaim hátraszorította, majd folytatta az akcióját. 3 perc után megállt. Nem tudom.. de valahogy nem így képzeltem el ezt az egészet. Zayn az egész testével rajtam tehénkedett..

- Zayn.. figyelj már rám!! - üvöltöttem el magam.
- Mivan? - nézett fel.
- Gyakorlatilag most megerőszakoltál..
- Azt mondod, hogy nem tetszett? - nevetett gyúnyosan.
- Igen.. nem tetszett.. csöppet sem!

Mit sem foglalkozva azzal, amit mondtam, annak ellenére is megpróbálta megint. Erőteljesen megszorította a csuklómat, majd a csípőjét az enyémnek tolta..

- Zayn! Eressz el! - szemem telement könnyel.
- Még nem! Játszunk egy kicsit!
- Kérlek.. 

Kitört belőlem a sírás.. vettem egy nagy levegőt, és kiszabadultam a karjai közül. A mosdó felé szaladtam. Hál a jó istennek, volt ott egy őr. Ahogy beléptem a helységbe, a tükörhöz sétáltam. A nyakam ki volt szívva vörösre és lilára, a karom és a combom is tele volt piros ujjlenyomatokkal.. gondolom a fenekem is. Komolyan mondom, mint akit megvertek.. 
Ahogy újra a tükörbe pillantottam, és megláttam magam, újra kitört belőlem a sírhatnék.

Összeszedetten sétáltam ki a mosdóból. Körbepillantottam, de Zaynt nem láttam sehol.

6. Fejezet

Az elején mutattam neki az utat, de utána sikeresen odatalált/unk. Lerakott az ajtó elé, én pedig gyorsan előkerestem a kulcsot a zsebemből. Hosszas motoszkálás után végre megleltem a kis tárgyat. Beleillesztettem a kulcslyukba és benyitottam. A magas férfit folyamatosan éreztem magam mögött, ahogy szorosan átkarol. Ismételtem mozdulataimat, majd leraktam a kulcsot az éjjeli szekrényre. Mélyen a szemeimbe nézett, majd suttogott valamit. Igaz, nem értettem, de ennek ellenére elmosolyodtam. Zayn vad csókba kezdett. Kezei levándoroltak, majd ujjaival megragadta a pólóm végét. Ajkainkat elemeltük egymástól. Homlokainkat egymásnak döntöttük. Belenézett a szemeimbe. Éreztem mire készül, de valahogy nem akartam. Nem voltam rá felkészülve.

-  Zayn.. - kezeimmel megtámasztottam a széles vállait.
- Hmm? - dörmögött.

Eleinte nem vette észre, mit szeretnék. De látta rajtam, hogy megvoltam rémülve.

- Bell.. úgy sajnálom! - mondta őszintén. 
- N-ne haragudj rám, de ez nem megy..

Nem mondott semmit. Elmosolyodott, majd karjai közé burkolt. Fülemnél hallottam, ahogy szuszog. Mellkasa rásimult az enyémre.. éreztem a szívdobogását. Minél szorosabban öleltem, annál jobban nem akartam elereszteni. 

- Figyelj.. - kezdtem a mondanivalómat. 
- Hallgatlak. 
- Nem maradsz itt estére? - kérdeztem kissé elpirulva. 
- Neked bármit! - kacsintott

Nyomtam a szájára egy csókot, majd kiszabadultam karjai közül.
Amíg Zayn a szobámban tevékenykedett én lezuhanyoztam.
Ahogy kiléptem a zuhanyzóból, hallottam valamit leesni. Hamar törülközőbe csavartam magam. Utolsó pillantást vetettem a tükörbe, majd megmarkolva a kilincset, kiléptem az ajtón.

- Úr isten! Te mit csinálsz?!
- Öööm.. - nevette el magát.

- Nem vagy normális! A szobámban ez volt az egyetlen lámpa..- borultam ki.

Odasétáltam Zaynhez és az apró szilánkokat kémleltem. Leguggoltam. Ahogy össze akartam szedegetni a kis üveg darabokat, egy hatalmas és meleg kéz nyúlt hozzám. 

- Nem engedem! 
- D-de muszáj.. - vágtam a szavába. 
- Kicsim. Sötétben akarok felszedni? Meg egyébként is..        
- H-hát van egy kis fény. Én így is elég jól látok. - mutattam az ajtó felől beszűrődő fényre. 
- Nem szeded fel és kész! Még a végén megvágod magad. Vagy akármi. Nem hagyom..

Hát igen. Az ő szavai az enyémek ellen.

- Oké. Akkor hozok egy lapátot és egy seprűt. - álltam fel.

Ahogy a lépcsőn sétáltam le, azon gondolkoztam, hogy vajon helyes -e az, amit csinálok. Alig ismerem ezt a srácot és még is itt van velem.. itt alszik.
A kusza gondolataimat halk ajtó nyitás zavarta meg.

- Bella. - szólt Anya.
- Igen?
- Jól vagy?
- Jól.
- Csak rémültnek látszol..
- Semmi. Csak megijesztettél. - halványan elmosolyodtam.
- Ne haragudj. Nem akartam.
- Nem tudod, hogy hol van a lapát meg a seprű? - tértem el a témától.
- Ott van a hűtő szekrény mellett.
- Köszi.

A rövid és értelmetlen csevej után felsétáltam a szobám ajtajához. Benyitottam. Zaynt nem láttam sehol sem.

- Zayn.. - suttogtam.

Senki nem szólt vissza. Megremegtek a lábaim. Ahogy halkan ismételtem a szavakat, valaki hátulról befogta a szemem. 

- Úr isten! - sikítottam fel.
- Shh!- halkított el.
- N-normális vagy?!
- Nyugalom..

Közel húzott magához és olyat éreztem, mint még soha. Izgatottságomat elűzte a melegsége. Ő megtudott nyugtatni úgy, ahogy senki más. Viszont tudom, hogy eddig alig történt bármi is köztünk, de belé szerettem. Csak épp azt nem hagyhattam, hogy ilyen gyorsan haladjunk.

- Z-zayn.. - kezdtem el.
- Igen?
- Figyelj.. nem kéne mégsem itt aludnod. Menj haza!
- Miért? Mi történt? - engedett el.
- Semmi. Csak nekem ez túl gyors.
- Ugyan mi? - nevette el magát.
- Ez az egész. Alig pár napja ismerjük egymást. Nem mehet ez így. Még csak nem is járunk.
- Nem értelek. Az egyik pillanatban kitalálod azt, hogy aludjak itt. A másikban pedig elküldesz.
- Miért vagy ilyen?! Miért nem értesz meg? - emeltem fel kissé a hangom.
- Azért, mert bonyolult vagy. 
- Sajnálom.. ez vagyok én. Ha nem tetszik, el lehet menni!
- Jobb is. - arca komoly lett.
- Ne haragudj rám. Egy idióta vagyok. - vallottam be.
- Igazad van. De én megyek. Nem zavarok tovább. - hátat fordított, majd az ajtó felé igyekezett.
- Várj! - kiabáltam utána, de vissza se nézett.

Az agyam arra ösztönzött, hogy menjek utána, de végül hagytam. Hallottam az ajtó csapódást. Szemeimbe könny szökött. Odacammogtam az ablakhoz és láttam, ahogy Zayn beszáll az autójába. A motor beindult, de valamiért még nem indult el. Nem halogathattam tovább, így fogtam magam és lerohantam.
Amint az ajtóhoz értem, kiabáltam.

- Zayn!! - eredt el a hangom. - Zayn!

Láttam, ahogy kiszáll a járműből. Fejét lehajtva felém vánszorgott. Én úgyszintén a földet kémleletem. Bíztam abban, hogy nem tart egy hülye libának. Ahogy odaért hozzám, belevágott a közepébe:

- Erről beszéltem! - szólt hangosan.
- Miről? - a cipőm orrára ragadt a tekintetem.. nem mertem a szemébe nézni.
- Hát, hogy kusza vagy. Most küldesz el, erre meg utánam rohansz. 
- T-tudom..  
- Csak tudnám, ilyenkor mi zajlik le benned.. - mondta őszintén, majd közelebb állt hozzám.
-  Nem lényeges..
- Most miért mondod ezt? Igen is lényeges! És én tudni akarom! - akadt ki ismét.
- Jól van.. cs-csak ne kiabálj.. - tekintetem ismét elhalványult.
- Hallgatlak.
- Nem tudom, hogy mikor és hol.. és hogy hogyan.. de beléd szerettem. Ilyet még nem éreztem. Csak az a furcsa, hogy napokkal ezelőtt ismertelek meg és máris itt tartunk. És nem ismerlek úgy igazán. Nem ismerem a szüleid, van e testvéred, hol laksz, van e karriered vagy tanulsz. Nem tudok semmit. És ezt nem tartom helyesnek, hogy itt aludj. Vagy hogy szeretkezzünk.

Ahogy elmagyaráztam neki, mit érzek, volt legalább 1 perc hatásszünet. Nem mondott semmit. Csak megcsókolt, majd átölelt. Kezeivel szorosan átkarolta a derekamat. Fejem a vállán pihentettem. Összeszorítottam a szemeimet, majd kicsordult belőle egy könnycsepp. Egyszerre éreztem szégyent, izgalmat, félelmet, biztonságot és ami a legnagyobb volt..szeretetet. Valami volt a levegőben. Szerelemnek nem mondhatom, de remélem Zayn is érez barátságnál többet. Bízom abban, hogy nem csak lefektetni akar.

- Bell.. - suttogta.
- Igen? - néztem fel rá.
- Nekem haza kell menni.
- Rendben.
- Vigyázz magadra! - nyomott egy csókot a számra, majd hátat fordított és az autó felé vette a menetirányt.
- Szeretlek.. - suttogtam magamnak, ismét sírva.

Még egy darabig néztem az egyre jobban távolodó járművet.
Ahogy felértem a szobámba, bevágtam magam az ágyba. Fejemre húztam a takarót és csak sírtam, ahogy tudtam. Szinte majdnem belefulladtam..

* MÁSNAP REGGEL *

Az éjszaka alig aludtam valamit. Végig csak Zayn járt a fejemben. De tényleg lassítani kéne, mert ha így haladunk, csak rossz lehet a vége.
Ahogy kinyitottam a szemem, megdörzsöltem, hogy lássak is valamit. Óvatosan felültem, majd az órára pillantottam, és láttam., hogy majdnem dél van. Kikecmeregtem az ágyból, lábaim beledugtam a puha papucskába és odavánszorogtam az ablakhoz. Elhúztam a sötétítőt és a nyári napfény, szinte megvakított. Számat egy halk "á" hagyta el. Kinyitottam az ablakot, hogy a szobát átjárja a friss levegő. Tovább vettem az irányt a fürdőszoba felé. Ahogy odaértem a csaphoz, hideg vízzel megmostam az arcomat, majd kezembe vettem a fogkefét és a fog krémet. Később arra lettem figyelmes, hogy valaki kopog.

- Gyere be! - szólaltam meg hangosan.
  

5. Fejezet

Pár másodpercen belül, ott termett mögöttem a fekete hajú, barna szemű gyönyörű srác, és aggódóan nézett le rám a tükörből.

- Jól vagy, édes? - szólalt meg.  
- I-igen. - vettem rá egy erőltetett mosolyt.
- Biztos? - tekintete még mindig gyanakvó volt.
- Teljesen.

Pár másodperc múlva valaki csöngetett. Az ajtóhoz vezettek lábaim és gyanakvóan kémleltem ki a kukucs lyukon. 

- Szia Anya! - köszöntöttem ajtót nyitva.
- Szia szívem! - szemeit a vállam felett lebegtette. - Ő ki?
- Ö-öhm. Ő Zayn.. 
- Jó estét! - szólalt meg Zayn. - Örvendek!
- Ééés, hogy-hogy ilyen hamar hazajöttél? - kérdeztem kellemetlenül.
- Hazaengedtek. - mosolygott anya mind kettőnkre, felváltva. - Viszont én most megyek, nem zavarok tovább. Jó szórakozást, érezzétek jól magatokat.

Ahogy Anya elhagyta a konyhát és bezárta maga mögött az ajtót, Zayn odasétált hozzám és kajánul vigyorgott.

- Hallottad Anyukádat.
- Mire gondolsz? - nevettem el magam.
- Azt mondta, hogy jó szórakozást..

Nyelvét kidugta és megnedvesítette ajkait. Velem szemben állt, fenekemre rakta a hatalmas tenyereit, majd erősen megszorította a combomat és felkapott az ölébe. Az egyik cselekedetét követte a másik. Lépett pár métert majd vadul ráhelyezett a pultra.

- Nem bírok magammal!.. - jelentette ki zihálva.

Kicsit lejjebb csúsztatott majd csípőjét olyan szorosan tolta az enyémhez, hogy éreztem a férfiasságát. Ahogy löktem egyet magamon, száját halk nyögés hagyta el. Élveztem a helyzetet és Zayn minden egyes izgató mozdulatánál beindultam. Kezeimet a fenekére tettem és még szorosabban toltam magamhoz. Ajkait a fülemre helyezte majd apró kis csókokat lehelt rá. Egyre lejjebb ment, majd megállt a nyakamnál. Fogai súrolták a bőrt. Játékosan beleharapott, majd meleg, puha nyelvét éreztem. Ismét szívni kezdett. 

- Zayn.. 

Összeszorítottam a szemeimet, majd kezeim a hátára helyeztem és körmeimet mélyen a gerincébe mélyesztettem, olyan erősen, hogy Zayn ismét felnyögött és még jobban vette a levegőt. Ezek a mozdulatok után felkapott a pultról, viszont úgy, hogy pár dolgot lesöpört. A kanapéhoz igyekeztünk. Szépen, nyugodtan lerakott a heverőre és ő is rám feküdt. Nyakamat újra csókolgatni kezdte. Egyre jobban ziháltam.

- K-kérlek! Ne itt.. menjünk be a szobámba.. - kérleltem szinte alig hallhatóan. 
- Merre van a szobád? - borult a nyakamba, és indulásra készen volt.

Az elején mutattam neki az utat, de utána sikeresen odatalált/unk. Lerakott az ajtó elé, én pedig gyorsan előkerestem a kulcsot a zsebemből. Hosszas motoszkálás után végre megleltem a kis tárgyat. Beleillesztettem a kulcslyukba és benyitottam. Zaynt folyamatosan éreztem magam mögött, ahogy szorosan átkarol. Ismételtem mozdulataimat, majd leraktam a kulcsot az éjjeli szekrényre. Zayn mélyen a szemembe nézett, majd suttogott valamit. Igaz, nem értettem, de ennek ellenére elmosolyodtam. Zayn vad csókba kezdett bele. Kezei levándoroltak, majd ujjaival megragadta a pólóm végét. Ajkainkat elemeltük egymástól. Homlokainkat egymásnak döntöttük. Belenézett a szemeimbe.

  - Zayn.. én még erre nem vagyok készen..

4. Fejezet

 zene

Kezeim közé vettem a mobilomat, csatlakoztattam a fejhallgatómmal majd feltettem. Bekapcsoltam az egyik kedvenc zenémet, ami teljesen depis. Kinyitottam az ablakot és felültem a párkányra. Fejemet nekitámasztottam a falnak. Lehunytam a szemeim és gondolkoztam. Teljesen elmélyültem a gondolataimban, amikor megrezzent a készülék a kezemben és a kijelzőn a "Zayn" név villogott.. De nem mertem felvenni. Egy idő után már nem próbálkozott a hívásokkal és küldött egy üzenetet:

" Nem tudlak kiverni a fejemből. Délután 5-re érted megyek, addig nagyon ajánlom, hogy készülj el! Zayn. x "

Levágtam magam az ágyra és mély gondolkozásba estem. Valamit ki kell találnom, hogy ne kelljen vele elmenni. De mit?! Talán, ha keresne nem vagyok itthon.. vagy valami. Nem megyek sehova sem! Jobb, ha elfelejti ezt az egészet..

* 5 óra előtt 10 perccel *

 - Bella. Nekem menni kell dolgozni. Majd csak reggel jövök haza. Vigyázz a házra és magadra is. Szeretlek! - zavarta meg anya a nyugalmat. 
- Oké. Szia. Én is. - küldtem neki egy puszit.

Tudom, hogy nagyon sokat veszekszünk, de azért az anyukám és nagyon szeretem. Elnézem neki az ilyen düh kitöréseket és azért azt is megértem, ha félt és aggódik. Hiszen csak én vagyok számára meg a nagy szüleink.

Ahogy anya elment, én is felöltöztem és minél hamarabb át szerettem volna menni a lányokhoz. Semmi kedvem nem volt Zaynnel menni sehova.. Nem szerettem volna, ha itthon talál.

Gyorsan elkészültem, vállamra kaptam a váll táskámat, majd kikulcsoltam az ajtót. Magam felé rántottam a kilincset és ahogy kiléptem, Zaynnel szemben találtam magam.

- Hova indultál? - kérdezte mosolyogva. 
- É- én.. csak.. El. 
- Úgy volt, hogy együtt megyünk valahová nem? Egyáltalán megkaptad az üzenetemet? 
- Meg. 
- Akkor? Mégis hová siettél? 
- Nem akarok veled menni sehová sem! Értsd meg kérlek..

Ahogy ezek a szavak elhagyták a számat, Zayn szorosan egymásnak tolta csípőinket. Mélyen a szemembe nézett, majd alig hallhatóan suttogott néhány bókot. Éreztem valami különlegeset, de én magam se tudom, hogy mit. Furcsa érzés volt, mivel még nem igen volt dolgom fiúkkal. Az elmúlt 17 év alatt összesen 2 fiúm volt és nem voltak komoly kapcsolatok egyáltalán. Szóval jelen helyzetben nem tudtam mit reagálni, csak álltam mint egy nagy szerencsétlenség.

- Mit tennél, ha most megcsókolnálak? - kérdezte, még mindig alig hallhatóan.
- Nem tennéd.. 

Végül én is belenéztem barna szemeibe, vettem egy nagy levegőt, csaknem remegve. Tarkójánál átkulcsoltam a kezeimet, miközben ő a csípőmön pihetette sajátjait. Jóformán percekig tudtam volna így bámulni, hiszen elképesztően jól nézett ki. Nála jobb képű fiút még csakugyan nem láttam. Hogy őszinte legyek, megkívántam..

- Gyönyörű vagy! - törte meg a csendet, ami egyáltalán nem volt kínos.

Ahogy befejezte a mondatát, elmosolyodtam és tekintetem a földre szegeztem. Pár másodperc múlva, újra a szemeibe néztem, most már komolyabb tekintettel. Ahogy pillantásunk találkozott, óvatosan felém hajolt. Ajkai óvatosan szétnyíltak és csókra készen voltak.

- Én nagyon szeretném, és tudom, hogy te is.. - megközelítőleg éreztem leheletét.
- Jól hiszed.

Testét az enyémnek szorította, úgy, hogy éreztem a szívverését és levegővételét. Mellkasa szabályosan fel-le mozgott. Szívem a torkomban dobogott.. lehunytam a szemeimet. Zayn már maximálisan közel volt és tapintatosan megpuszilta a számat, majd összeérintette homlokát az enyémmel és a szemembe nézett. Két hatalmas tenyerével megfogta az arcom, és hüvelykujjaival végigsimította az orcámat. Teljesen odavoltam. 

- A-azt szeretném, ha megcsókolnál.. - suttogtam.
- Kívánságod számomra parancs! - mosolygott, majd ajkaink összeértek. 

Nyelve utat tört a számba. Hosszadalmas csók volt. Nekem az első. Neki viszont, nem az első. Szerintem több nője volt, mint ahány éves vagyok. 

- Remegsz. - állapította meg, miután vége volt a tevékenységnek.
- Mert félek.. vagy inkább izgatott vagyok az előbbiek után.    
- Nem kell félni. Nincs miért.
- Ne értsd félre.

Elmosolyodott, majd átölelt. Éreztem halk szuszogását a fülemnél. Éreztem teste melegét, ahogy mellkasunk egymáséra simult. Kezei levándoroltak a fenekemhez, majd belemarkolt.  

- Zayn.. - szóltam rá elfojtott hangon.  

Éreztem, hogy figyel, igaz szemeim csukva voltak, de tudtam, hogy pillantását az arcomon pihenteti. 
- Semmi baj.. csak karold át a nyakam. - mosolygott megnyugtatóan.

Szót fogadtam neki; átkaroltam a tarkóját ismét. Combjaimat gyengéden megszorította, majd felrántott az ölébe. Lábaimat összekulcsoltam és szorosan tartottam, le ne essek. Nekinyomott az ajtónak, majd ő is a szemeimbe nézett. Ajkait a nyakamhoz nyomta és szívni kezdte. Fogai súrolták a bőrt. 

- E-ezt ne csináld kérlek.. - lihegtem, fejemet nekitámasztva a bejáratnak.

Mit sem törődve szavaimmal, folytatta amit elkezdett. Aztán feljebb haladott, fogai közé vette a fülem alját, amit óvatosan harapdálni kezdett. Egy kis időre megint elkezdte szívni a nyakam, majd apró csókokkal hintette be. A fülem alatti résszel ugyanígy viselkedett. Csúsztam lefelé, így dobott egyet rajtam. Fájt a cselekedet így belemartam a nyakába, majd vállára hajtottam a homlokom.

- Ne haragudj.. - szólt sajnálkozva.
- N-nem gond.. túl élem. - vettem rá egy halvány mosolyt.

*** 

Ahogy beértünk a házba, a biztonság kedvéért kulcsra zártam a bejárati ajtót, nehogy be jöjjön valaki. Lehúztam a cipőmet, kardigánomat felakasztottam.

- Kérsz valamit enni, inni? - kérdeztem Zaynt.
- Egy pohár vizet elfogadok, köszönöm.

A szekrényről levettem egy üvegpoharat. A hűtőből bubis ásványvizet. Az üdítős poharat teletöltöttem vízzel.   

- Parancsolj! - tartottam oda neki.
- Köszönöm, szépségem. - mosolygott.

Biccentettem, majd a tükörhöz sétáltam. Óvatosan megkémleltem a nyakamon lévő sebet. Piros volt és a fájdalomtól égett. Ahogy ujjhegyeim hozzáértek a sérüléshez, hangosan felszisszentettem.

- Baj van?! - kiabált Zayn a konyhából.
- Nem. Nincs semmi baj.

Pár másodpercen belül, ott termett mögöttem a fekete hajú, barna szemű gyönyörű srác, és aggódóan nézett le rám a tükörből.

- Jól vagy, édes? - szólalt meg.